Abony Város
Szeretettel köszöntjük Önt Magyarország szívében, Pest Megye déli zugában. Budapesttől mintegy órányi autóútra - a 4. sz. fűútvonalon, Cegléd és Szolnok között - található ez a természeti kincsekben, látnivalókban és programokban gazdag település. Reméljük, megtetszik Önnek Országunk eme kicsiny kis szeglete és kedvet kapnak ahhoz, hogy felkeressenek bennünket, és az itt kínált lehetőségek kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínálnak mai felgyorsult világunkban. Kellemes olvasgatást, böngészést kívánunk turisztikai oldalainkon.
Városháza
A Polgármseteri Hivatal épülete 1904-ben épült, Jablonszky Ferenc tervei alapján. Az egyemeletes, eklektikus középület földszinti része megépítését követően hosszú ideig üzleteknek adott helyet, közhivatal csak az emeleti részen működött. A közintézményt a felszabadulás előtt Városházának nevezték (pincéjében akkor börtön volt), 1990-ig Tanácsházaként működött, majd a rendszerváltást követően ismét visszanyerte a Városháza elnevezést.
Városi Termálfürdő
A családias környezetben elhelyezkedő családias kialakítású strand nem csak a helyi lakosság, hanem a környező településekről és messze földről érkező vendégek kedvelt pihenőhelye is. A létesítmény kicsi, de rendkívül hangulatos. Kis- és nagymedence, gyógymedence várja a sportolni, megmártózni, pihenni vágyókat. A Strandfürdő területén elhelyezkedő műemléknek nyilvánított patinás kúriában Egészségmegőrző központ kapott helyet. Súlyfürdő, szauna, fizikoterápiás kezelési lehetőség, gyógymasszázs, pezsgő- és ülőfürdő, gyógymedencék kínálják a gyógyulás és felfrissülés páratlan élményét.
Közösségi Ház
Abony Város Önkormányzata támogatást nyert a Lehetőségeink Fő Tere - Abony Város integrált településközpont fejlesztése című KMOP-5.2.1/B-09-2f-2010-0011 azonosító számú pályázaton az Új Széchenyi Terv keretében. A pályázat részeként épül meg Abony Város Közösségi Háza- Komplex kulturális, oktatási, művészeti központja és ezzel egyidejűleg az új Zeneiskola, amely az Önkormányzat önerős vállalkozása.
Kinizsi Városkapu
Kinizsi Magyar Balázsnak - Mátyás hadvezérének vezértársa volt, akit 1472. május 20-án Budán kelt és Báthory István országbíró előtt kötött megállapodásában Magyar Balázs fiává fogadott. Mivel Weseni (Vezsenyi) László királyi főlovászmester fiú - gyermek nélkül halt meg, így birtokai Vásonkővára, Vázsony és a Külső-Szolnok megyei Abony, Paládics, Tószeg, Bög, Kécske, Kürt, Tas stb. faluk az 1473. január 8-án kiállított szabadalmi adománylevél alapján Magyar Balázs tulajdonába kerültek. Leánya Benigna Kinizsi Pál felesége lett, aki felesége jogán birtokolta a területet. Az egykori Kinizsi hagyományokat ápolva, fenntartva épült meg a Kinizsi Városkapu.
2016 június 22 szerda - 13:31:13     Akikre büszkék vagyunk      Hozzászólás0

vegvari_jozsef_ejtoernyozes_abony_2016.jpgÖtvenegy évvel ezelőtt hét fiatal hadnagy a szolnoki ejtőernyősökhöz került. Közülük öt mélységi felderítő és egy híradó szakmai számú bátor fiatal tiszt elkezdte az ejtőernyős alapkiképzést, ami aztán örökre meghatározta az életüket.
 
1965. november 24-én 14:20 perckor hajtotta végre élete első ugrását az abonyi Végvári József, nyugalmazott ejtőernyős alezredes Szandaszőlősön.
 
Józsi bácsi a mai napig tisztán emlékszik az első izgatott pillanatokra.
- A szakmai számom alapján eredetileg nem vehettem volna részt az ugrásban, de mivel én képeztem ki a távírászokat, akik a felderítőkkel együtt vágtak bele a mutatványba, ezért engedélyezték, hogy én is velük tartsak. Az első időszakban csak nyolcat ugorhattam, de később századparancsnokként és híradófőnökként már naponta négyszer is önként dőltem ki a gépből – magyarázza.

- Megfelelő lelki, pszichológiai és alkati felépítés kell ahhoz, hogy valaki odáig jusson, hogy felmenjen a levegőbe, és a nyitott repülőgépajtónál lenézzen – mondja. - Az ablakon keresztül nagyon szép a látvány, de amikor odaér az ember, hogy ki kell lépni a biztonságos zónából, az valami borzalom. Úgy szokták az ejtőernyősök mondani, hogy „zabszem meg gőzkalapács”. Ezt ismeri? – nevet, miközben úgy idéz fel minden percet, mintha tegnap történt volna.

Az első szabadesés olyan, mintha éjszaka lenne – tudom meg Végvári úrtól, - mert becsukod a szemed, és semmi mást nem csinálsz, csak „kivágod magad”.

- Az első néhány alkalom ilyen, és kb. a harmadiknál jutsz el oda, hogy ki kell nyitni a hasernyőt, hogy megtanuld a technikáját, ha valami történne a háternyőddel. A tizenegyediknél már stabilizátoros megoldást választottam, amikor már nekem kellett nyitni, igaz a gép is széttár egy ernyőt fölötted. Amikor teljesen kézi megoldással „landolsz”, elhagyod a gépet, a levegő megcsap és elkezdesz pörögni. Ha tudod, mit kell csinálni, ahhoz hogy stabillá tedd, akkor oké. Ha nem, akkor megpróbálod magad megtartani, ha nem megy, (imádkozol – mondom), összehúzod magad és számolsz, 21, 22, 23, aztán nyitsz – avat be a technikai részletekbe.

Végvári József ma is aktív tagja a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének. Nem véletlen jutottak eszébe a szép emlékek, hiszen nemrégiben korábbi csapattársaival együtt nosztalgiázhatott az Ejtőernyősök napján, Szolnokon. Az ünnepségen bronz fokozatú díszjelvényt adományoztak számára a szövetség érdekében, huzamosabb időn át végzett eredményes és önzetlen munkájáért.vegvari_jozsef_ejtoernyozes_abony_szolnok_2016.jpg
Kettőszáz ugrást tűzött ki célul
 
Tíz év aktív ejtőernyős szolgálat közben 178-szor bontott ernyőt. A kétszáz „zuhanásig” csak azért nem jutott el, mert 1975-ben felvették a leningrádi Katonai Híradó Mérnöki Akadémiára, és onnantól kezdve „eltiltották” ezektől a veszélyes műveletektől.
vegvari_jozsef_ejtoernyozes_1975_abony_2016.jpg
- A csapatom éppen Balatonkilitin volt ejtőernyős táborban. Budapestről utaztam le Siófokra, és kértem, hogy engedélyezzék számomra az ugrást. A parancsnok azt mondta, hogy miután ilyen intézménybe kerülök, - megjegyzem zászlóaljtól még senkit sem vettek fel külföldi akadémiára: „Rád már vigyázunk, megcsináljuk helyetted az engedélyezett ugrásokat”– meséli. 
 
Szomorúan, de természetesen tisztelettel vette tudomásul, hogy nem szárnyalhat többé szabadon a felhők között.

- A Balaton fölött ejtőernyőzni és oda megérkezni egy szál fürdőnadrágban, csodálatos. Az ernyőt leengedni és összeszedni is. Így hát, akkor ott a táborban ugrottam utoljára 1975-ben, ezért nem értem el a kitűzött kétszázat, pedig három nap alatt teljesítettem volna! – mondja meggyőzően.


Szeretné még érezni azt az adrenalint

Felesége, Klárika tavaly volt 70 esztendős, idén pedig az 50. házassági évfordulójukat ünnepelték. Nagy álma, hogy jövőre ejtőernyőzhessen a 75. születésnapja alkalmából. - Dédelgetett álmom, hogy jövőre, ha ilyen erőben leszek, ugrok még egyet – osztja meg velünk izgatottan kívánságát.
Ritka és különleges ajándékot kért születésnapjára Józsi bácsi, aki úgy tudja, hogy Abonyban vele együtt csupán hárman ejtőernyőztek.
 
Mind a két lánya, de főleg az idősebbik, Klárika is szerette volna az extrém repülést kipróbálni. - Nem engedtem meg, mondván, egy családba elég egy bolond. Tavaly, június 3-án együtt mentünk tandemezni, ahol a nagyobb és a kisebb lányunk, valamint a legidősebb unoka is ugrott – mondta büszkén. 
 
Klárika azóta megállíthatatlan. Nem hiába, ejtőernyős vér csörgedezik az ereiben.
 
Interjú: Darányi Erika
Fotó: Szilágyi Tamás