Szeretnénk olyan fiatalokat bemutatni a kedves Olvasóknak a következő időszakban, akik igazán példaértékűek kicsiny térségünkben! Ezen a héten az abonyi Majoros Noémit ismerhetik meg. Noémi 21 éves, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának végzős óvodapedagógus hallgatója, de csodás ének hangjával 2010-ben a Megasztár harmadik fordulójáig jutott. 

Miért, pont óvodapedagógus szeretnél lenni? 

Hirtelen jött az ötlet, hogy óvónő szeretnék lenni ugyanis gimnáziumi tanulmányaim alatt zenei pályára készültem és miután beadtam jelentkezésem még sokáig ez is volt első helyen a megjelölt szakok között. Az utolsó pillanatban azonban megváltoztattam a sorrendet és az óvodapedagógiát írtam előre pedig az ének-zene tanszék alkalmassági vizsgáján maximális pontszámot értem el. Rájöttem viszont, hogy nem érzem magaménak, ezt az utat. Édesapám ebben az időszakban egy helyi óvodában volt karbantartó. Mindig is jól értett a gyerekek nyelvén, az óvodában pedig különösen megszerették mind a gyerekek mind a pedagógusok. Rengeteg kedves és vicces történetet mesélt a munkából hazajövet és ekkor gondolkodtam el mi lenne, ha ezt a pályát választanám. Azóta sem bántam meg döntésem és mindenképpen a szakmámban szeretnék dolgozni.

A zenetanulással pedig elég sokat foglalkoztál… 

Nem érzem elvesztegetett időnek azt a sok évet, amit zenetanulással töltöttem, mert munkámban, ez nagy előnyt jelent majd számomra. Az abonyi Gyulai Gaál Miklós Általános Iskolában kezdtem meg tanulmányaimat, ahol első osztályos koromtól 8. osztályos koromig zongoráztam, majd kisebb kihagyás után gimiben újra kezdtem. Egy rövid ideig hegedültem is, sajnos azonban abba kellett hagynom, mert szerettem volna ezek mellett magánénekre is járni a zeneiskolába, viszont három tárgyat már nem lehetett választani, így döntenem kellett a hegedű és az ének között, mivel a zongorát nem szerettem volna abbahagyni 5 év után. Nagyon sajnáltam, hogy nem hegedülhettem és ettől kezdve minden karácsonykor hegedűt kértem a szüleimtől. Ez az ajándék ugyan 10 évet váratott magára, de tavaly végre megkaptam és úgy érzem legalább annyira örültem neki, mintha évekkel ezelőtt kaptam volna. A szolnoki Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumba szintén zenei osztályban tanulhattam. Tagja voltam az iskola Kodály Zoltán leánykarának, valamint Con Moto vegyeskarának is. A kórusokkal rengeteg fellépésünk volt, ebből adódóan számos helyre eljuthattam. Legszebb élményeim a Finnországi fellépésünkről maradtak meg.  

Nem vonzottak igazán sohasem a tehetségkutató versenyek, azonban részt vettem néhányon. Énektanáraimnak sokszor rá kellett beszélni, ezekre a megmérettetésekre. 2008-ban részt vettem egy Pest Megyei Ki Mit Tud?-on, amelynek monori elődöntőjén 2. helyezést értem el egy népdalcsokorral. Volt rá példa ugyanakkor, hogy énektanárom benevezett egy versenyre és erről csak később értesített. Ez a tehetségkutató a Megasztár volt. Mikor felhívtak a szervezők nem kis meglepetésben volt részem. A megmérettetésen három fordulón vettem részt. Az első fordulóban a zsűri tagjai között Király Viktor és Nguyen Thanh Hien előtt énekeltem. A második és harmadik fordulóban pedig már a televízióból jól ismert zsűritagok, Mester Tamás, Eszenyi Enikő, Friderikusz Sándor és Presser Gábor értékelte az előadásomat. Még őrizgetem a második fordulón kapott csillagos pecsétemet és büszke vagyok arra is, hogy ha csak rövid időre, de énekelhettem a Budapesti Operettszínház színpadán, a verseny 3. fordulóján. Egyáltalán nem bánom, hogy ez volt az utolsó selejtező, amin részt vettem. Egy élmény volt a felkészülés, de visszagondolva felkészületlennek és fiatalnak éreztem magam egy ilyen nagy kaliberű versenyhez.   

Honnan ered a zenei iránti szereteted? 

Zene szeretetem édesanyámnak köszönhetem főként, aki rengeteget mesélt és énekelt nekem kisgyermekkoromban. Az abonyi római katolikus templom kántoraként dolgozik, így mikor kicsi voltam rengeteg esküvőre kísértem el. Szerettem hallgatni, ahogy játszik az orgonán miközben a menyasszonyt figyeltem, mikor lép be templomba. Ekkor az én feladatom volt, hogy szóljak anyának, kezdheti játszani a nászindulót.   

A zene mindig is részese lesz az életemnek, még ha nem is, ezen a pályán indultam el. Kapcsolatom megmaradt az általános iskolás és gimnáziumi énektanáraimmal is, gyakran kérnek fel különböző fellépésekre és esküvőkön is szoktam énekelni, valamint nemrégiben kezdtem el furulyán és gitáron is tanulni. Közreműködtem tavaly is az Abonyi Nosztalgiakórus néhány hangversenyén és fellépésén, valamint a Szilágyi Tamás vezetésével működő Abonyi Musical Stúdió tagjaként is jó pár fantasztikus fellépésen vehettem részt.  

Úgy gondolod, a zenélésből nem tudnál megélni? 

Sajnos nem, mivel nem gondolom magamat annyira tehetségesnek, hogy ez legyen a munkám. Viszont szeretem a zenét, nem szeretném, hogy eltűnjön az életemből, éppen ezért az óvodapedagógián való továbbképzésemet a zene irányában képzelem el. Szeretek a gyerekeknek zenélni és énekelni. A leghálásabb közönség. A zene minden hangját élvezik és tőlük kapom a legnagyobb tapsot és elismerést. Én az ő közönségüknek szeretnék megfelelni leginkább, ezért is törekszem arra, hogy minél több hangszeren tudjak játszani és így minél több élményszerű előadással tudjam megörvendeztetni az apró hallgatóságom.   

 

Gimnáziumi tanulmányaim alatt kezdtem el foglalkozni hobbi szinten a képzőművészettel is rajztanárom és egyben osztályfőnököm bátorítására. Kedvenc technikámban a tollrajzban készült a legtöbb munkám, de szívesen dolgoztam grafittal, aquarell ceruzával, temperával is. Bár csak hobbi szinten foglalkoztam a képzőművészettel hatalmas hasznát veszem gyakorlataim során az óvodákban. Készítettem már bábokat, forgó színpadokat, paravánokat, különféle dekorációkat, sőt mikor foglalkozásokat tartok a gyerekeknek mindig igyekszek valami különlegeset készíteni velük vagy új technikákkal megismertetni őket.