Nagy sikerrel mutatta be újra a Nagyabonyi Színkör a „Bújócska” című vígjátékot 2017. március 11-én, a Művelődési Házban.

 

Csizmarek Mátyás 1954-ben írt prózáját először tavaly vitték színpadra. Miután meghívták a társulatot Tápiószőlősre egy idei bemutatóra, úgy gondolták, a felújított művet az abonyi közönségnek is megmutatják, amely ismét nagyon tanulságosra és szórakoztatóra sikeredett. Az előadás előtt Király Béláné kihirdette a színkör által tavaly kezdeményezett Tarka Borjú Rajzpályázat eredményét (részletek hamarosan).

 

Az alábbiakban Király Béláné köszöntő szövegét tesszük közzé:

 

2016. május 28-29-én már láthatta az abonyi közönség a Bújócskát. Akkor itt volt a tápiószőlősi kultúrház igazgatója és meghívta a darabot március 18-ára. Úgy gondoltuk, hogy ha már felújítjuk, akkor még egyszer bemutatjuk itthon is, hogy, aki akkor nem látta, most megnézhesse.

 

A második Világháború után Magyarországon is új időszámítás kezdődött. Fenekestől felfordult a világ. Az ötvenes évek elején a politikai légkör átmeneti enyhülése során kormányprogrammá tették a vígjáték-irodalom támogatását. Ennek a korszaknak kedvelt szerzője volt Csizmarek Mátyás (1907-1973) zeneszerző, újságíró, drámaíró. A Bújócskát 1954-ben írta, ebben a mai néző számára is tökéletesen átélhető formában mutatja be az ötvenes évek elejének magyar társadalmát. Ez volt az a korszak, amikor villamosvezetőből, péksegédből, kubikusból vezérigazgató, mindenható párt-titkár lehetett, „ugratós” osztályt végzett új káderek iskolai katedrát kaptak. Úr helyett az elvtárs lett a hivatalos megszólítás, a „Jó napot kívánok!” helyett a Szabadság!-köszönés járta. Olyan helyzetbe kerültek vagy kényszerültek emberek, melyben elveszítették, vagy nehezen találták meg önmagukat. Ez különösen igaz a semmiből kiemelt, magas polcra rakott káderekre. A kisemmizett, deklasszált régi elit lelkileg jobban bírta a változásokat, mert a neveltetésük, műveltségük megadta nekik a biztos menedéket. Abban az időben csak a munkás és a paraszt számított embernek. Az úri bitangoktól elvették mindenüket, internáló táborokba vitték őket, vagy mehettek külföldre, vagy jobb esetben portásnak. (A mi Kostyán doktorunknak is - akinek a nevét most az egészségház viseli, - a győzelem napján, 1945. május 9-én, a cigányzenekar mellett, a cimbalmot kellett cipelnie, - a cigányzenészek sűrű bocsánatkérése közepette.) 

 

A Bújócska főszereplője is egy villamosvezetőből vezérigazgatóvá kinevezett káder, aki a nagy mozgalmár, vonalas, egyetemista lányának is jó káder férjet szeretne. A kiszemelt káder-vőlegény azonban, nem is igazi káder, csak a kényszer csinált belőle paraszt-kádert, meg a jó barátja, akinek a nagy ötletére három apát is sikerül összecsődíteni. Persze minden jó, ha jó a vége. Aki elveszítette is, végül megtalálja önmagát, és minden probléma megoldódik.

 

A Bújócskát a szerző 1954-ben írta, de Abonyban már a következő évben bemutatták az akkor színjátszók. 2016-ban nagyon nagy vállalkozás, és kockázat ennek a darabnak a műsorra tűzése több okból. A nagyközönség már nagyon máshoz szokott. Egy prózai darab, pláne, aminek bonyolult története van, komoly odafigyelést igényel szereplőktől, nézőktől egyaránt. 

 

Mi, divatosan fogalmazva, bevállalósak vagyunk. Kockáztatunk! És bízunk a sikerben, abban, hogy a közönség veszi a lapot! A próbák alatt rengeteget nevettünk, remekül szórakoztunk, és ezt kívánom a kedves közönségünknek is.

 

Kiegészítette: Darányi Erika

Abony.hu fotók: Székely Szilárd és Szilágyi Tamás