A Magyar Vöröskereszt 1939 óta vesz részt a térítésmentes véradás szervezésében, 1993-tól pedig az Országos Vérellátó Szolgálattal együttműködve végzi ezt a feladatát.Most 20 éve annak, hogy november 27-e, a Magyar Vöröskereszt javaslatára a VÉRADÓK NAPJA. 1954. november 27-én először adományoztak kitüntetéseket a sokszoros véradóknak, azért esett erre a napra a választás. A mai nap, a Véradók Napja, különleges ünnep. A mai ünnep az emberség, az emberi szolidaritás és a felebaráti szeretet ünnepe. Ha felebaráti szeretetrõl beszélünk, akkor Önökrõl, véradókról kell beszélnünk. Igen. Önökrõl, akik önzetlenül, köszönetet nem várva, nem ismerve kik a gyógyulni vágyók, a vérükkel segítenek életben maradásukért. Adnak, és gyõztes az, aki adni tud, különösen gyõztes akkor, amikor másnak az életet tudja visszaadni.Az önkéntes véradás a segítségnyújtás egyik legszebb módja. Földünkön milliók köszönhetik életüket olyan embertársaiknak, akikkel soha nem találkoztak, és akik ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen nyújtották a karjukat. A fontos az, hogy embertársainkon segítünk. A fontos az, hogy életeket mentünk.Önök, tisztelt hölgyeim és uraim, és minden véradó, példái az összetartásnak és a segítõkészségnek, egymás tiszteletének és elfogadásának. Hadd mondjak most tehát köszönetet a segítettek nevében az áldozatért, amit az érdekükben hoztak! A véradó nemes dolognak tartja, hogy az ember magából adhat valamit, ami nem kerül semmibe, értéke viszont felbecsülhetetlen. A véradás saját egészsége szempontjából is jó mindenkinek. Egy-egy véradás után ugyanis a szervezet felfrissül. A véradónak megváltozik a közérzete. Mindenki, aki vért ad, biztos lehet abban, hogy egészséges. Mindenki aki vért adott, aznap elmondhatja: ma megmentette három ember életét. És ez, csodálatos dolog.Õszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszöntöm tehát ezen a mai ünnepen a véradókat, a véradás területén segítõ dolgozókat, nõvéreket, orvosokat, a szervezõket, az aktivistákat.