2019. április 27-30. a Somogyi Imre Általános Iskola 45 tanulója és 5 kísérőtanára négy élményekben gazdag napot tölthetett a Határtalanul! program keretén belül a Felvidéken. Diákjainkat már az előkészítő foglalkozásokon megismertettük a táj földrajzi elhelyezkedésével, folyóival, a várak történetével, tulajdonosaikkal, a palóc nyelvjárással.
Utazásunk kényelmét az Avanda Busz 59 fős összkomfortos autóbusza biztosította. A határon csatlakozott csoportunkhoz honismereti vezetőnk, Vörös Attila, aki tudásával és lelkesedésével feledhetetlenné tette számunkra ezt a négy napot.
Az első napon először a bősi erőműhöz érkeztünk, ami egyszerre nyújtott csodálatos és rémisztő látványt. A tengernyire duzzasztott Dunán szerencsénk volt egy hajóátemelést is megnéznünk. A mesterséges meder építése 15 évig tartott, ma a munkások számára készült lakótelep kihalt szellemváros. Utunkat Dévény felé folytattuk. A vár római kori maradványai tetszettek a legjobban. Az Apácatorony történetét is megismerhettük. Egy üveg Kofoláért, ami a szlovák kóla, azt is megfejthettük, hogy miért más színű a Duna és a Morva vize a torkolatuknál. Délután Magyarország egykori koronázóvárosába, Pozsonyba érkeztünk. A gyorsan fejlődő szlovák fővárosban óriási daruk nyúltak a magasba. Sétáltunk a történelmi múlt emlékeit tükröző belvárosban a koronázási útvonalat követve. A koronázó Szent Márton székesegyház lenyűgözte csoportunkat. Liszt Ferenc szobrát is megnéztük, és megtudtuk, hogy a zeneszerző már kilencéves korában koncertezett Pozsonyban. Első éjszakánkat a felsőszeli Anikó Gold panzióban töltöttük. A személyzet kedvesen fogadott bennünket. A szobák kényelmesek, tiszták, a vacsora ízletes volt, a reggeli pedig bőséges. Felvidéki utazásunk egyik legemlékezetesebb élménye maga az utazás volt. Mi, alföldi emberek, a hegyvidéki utak folytonos kanyargós hullámzása miatt úgy éreztük magunkat, mintha hullámvasúton ültünk volna, Második napunkon először a Vöröskői várat látogattuk meg. Ez a Kárpát-medence legépebben megmaradt várkastélya. Több filmet is forgattak falai között, például A kőszívű ember fiait. A szalonok fényűző pompájukkal, intarziás bútoraikkal lenyűgöztek bennünket. Mivel Stibor vajda és Beckó történetét már ismertük, kíváncsian másztunk fel Beckó várába. Sajnos ma már csak romként díszeleg Szlovákia hegyvidékén az egykor négyszintes palota. A várromot felújítják, a 2. szinten egy kis imatermet is berendeztek. Utazásunk második napján igazán nem unatkoztunk! A harmadik vár Trencsénben meseszép volt, de nagyon magasra kellett másznunk, hiszen Csák Máté bástyája 450 m-re magasodik a város fölé. A vár 2. szintjén lévő múzeumot is megnéztük, ahol maketteket láttunk. Fáradtan érkeztünk trencséni szállásunkra, egy 3-csillagos panzióba. A szerencsésebbek szobájuk ablakából gyönyörködhettek az éjszakai fényben pompázó várban. A kényelmes és szép szobák elfoglalása után megvacsoráztunk, majd jegyzetfüzetünkbe csapatonként összefoglaltuk a nap eseményeit, hiszen rengeteg élménnyel gazdagodtunk.
A harmadik napon Bajmócra utaztunk. Sajnos a Pálffyak mesebeli vadászkastélya hétfőn zárva volt, ezért ezt a csodás épületet csak körbejárni tudtuk. Honismereti vezetőnk elmesélte, hogy a vár alatt cseppkőbarlang is van, a várárok vizében halak és hattyúk úsztak. Itt áll Mátyás király 700 éves fája is! A várlátogatás helyett a mellette fekvő állatkertbe mentünk, ahol berber oroszlánokat, medvéket, flamingókat láttunk. Természetesen a majmok produkálták magukat leginkább. Innen Selmecbányára utaztunk, ahol a Bányászati Múzeumot tekintettünk meg. Kifejezetten tetszett, hogy láthattuk, hogyan működött egy műszak. Majd a selmecbányai líceum előtt Petőfi Sándorra és Mikszáth Kálmánra emlékeztünk. A Nemzeti dal elszavalása után megkoszorúztuk Petőfi Sándor emléktábláját. Egy kis szabadidő után elfoglaltuk utolsó szállásunkat, a selmecbányai cserkészek hosteljében. Attila ezt a helyet „Rókavárnak” nevezte. A zárdára emlékeztető épületben valóban szerteágazó folyosók vezettek a szobáinkhoz. Vacsoránkat a közeli Monarchia étteremben fogyasztottuk el. Később totót töltöttünk ki, majd egy kis diszkót rendeztünk, ahol mindenki jól érezte magát.
Utolsó napunkon találkoztunk selmecbányai általános iskolásokkal. Bemutatták a Jozef Horák Általános Iskola tantermeit, az iskola névadójának emlékszobáját, a könyvtárat, a nyelvi labort és a sportpályát. Az igazgató úr barátságosan fogadott bennünket. Meséltünk mi is iskolánkról, lejátszottuk nekik az Abonyról és a Somogyi iskoláról készült kisfilmünket. Ezt követően a selmecbányai Újvárban folytattuk kirándulásunkat, amely a reneszánsz korban épült ágyúerőd volt. Besztercebánya következett, ahol a gyönyörűen felújított főteret néztük meg. Rövid szabadidő után elfogyasztottuk az ebédünket, majd Balassi Bálint szülővárosába indultunk. Zólyom várát is megmásztuk, gyönyörködtünk a reneszánsz palotában. Sajnos minden kellemes dolog véget ér egyszer! Április 30-án, kedden délután búcsút vettünk honismereti vezetőnktől, Attilától, és elindultunk haza. A kora esti órákban érkeztünk meg Abonyba a sportcsarnok elé, ahol izgatott szülők vártak már bennünket. Köszönjük az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnek a lehetőséget, hogy bepillanthattunk a határainkon túl élő magyarok életébe, felfedezhettük a csodálatos felvidéki tájakat, a Vág, a Nyitra, a Morva vidékét.
A gyerekek jegyzetei alapján írta:
Berkesiné Nagy Mariann
0
