Október 26-án Molnár György harmonikaművész és koncertzenekara látogatott el Abonyba. Egy fantasztikus, több zenei korszakot átívelő esttel varázsolták el a nagyérdeműt.A műsor első fele instrumentális zenéket tartalmazott, amely közben Molnár György elmesélte, hogy kétszeres „Ki mit tud?”-os nekifutása során is „kiesett” a mezőnyből, miután ellenfél hiányában megszüntették a szervezők a kategóriáját. De nem adta fel az álmait! Kitartó munkájának legnagyobb eredménye a 2002-es Lyra-díj, amelyet a Budapesti Kongresszusi Központban vett át. Ekkor fogalmazta meg zenei hitvallását is, amely hivatalos honlapján olvasható: „Számomra egy-egy díj elnyerése nem csupán a szakma elismerését jelenti, hanem egész eddigi életpályám elismerését is. Ahányszor csak kitör a vastaps, úgy érzem, ismét sikerült egy kis lépést tenni a harmonika méltó helyre emeléséért a magyar és nemzetközi zenei életben. Célom, hogy minél többen megismerjék és megszeressék ezt a különleges hangszert és csodálatos hangzásvilágát, valamint, hogy szakmai tudásomat, tehetségemet továbbra is megmutathassam.”
Bámulatos játéka meggyőzte az abonyi embereket, hogy valóban ő az ország legjobb harmonikaművésze. A zenekar további tagjai ugyancsak kitettek magukért. Játékukat még órákig elhallgatta volna a közönség.
A műsor második felében a zenekarhoz csatlakozott a csodálatos Szulák Andrea, aki táncdalokat hozott magával, illetve Cserháti Zsuzsa és Máté Péter előtt is lerótta tiszteletét. Az énekesnő – ahogy 2015-ben – ismét nyitott volt egy villáminterjúra.
Jandácsik Pál (továbbiakban: J. P.): Egy stúdiófelvételről utazott az abonyi koncertre. Honnan van ennyi energiája?Szulák Andrea (továbbiakban: Sz. A.): Nem mindig vagyok ennyire energikus, de a közönség ebből nem vehet észre semmit. Ők mindig megérdemlik tőlem a száz százalékot.
J. P.: A koncerten tett egy kijelentést, hogy bár nagyon szereti a színészetet, a zene mégis talán egy kicsit közelebb áll Önhöz. Mi a kedvenc műfaja?
Sz. A.: Klasszikus zenén nőttem fel, és a mai napig az tölt fel. Szeretem a jazzt is és a régi slágereket.
J. P.: Molnár György egy beszélgetésben kifejtette a véleményét, hogy az igazi koncerthangulathoz elengedhetetlen az élő zene. Ön is így gondolja?
Sz. A.: Igen, bár még manapság is gyakran lépek fel olyan helyen is, ahol nincs elég pénz arra, hogy élő zenekart is szerződtessenek mellém.
J. P.: Hány zenekarral szokott dolgozni? Mennyire jelent nehézséget rengeteg más teendője mellett összeegyeztetni a közös próbákat?
Sz. A.: Különböző zenekarokkal lépek fel, és mivel ez a hivatásom, meg kell oldanom a próbákat is, ez elengedhetetlen.
J. P.: Cserháti Zsuzsa még ma is él a dalaival köztünk! Ön is nagyon sokat tesz az emléke ápolásáért. Ugyan már 16 éve elment, nem érez szomorúságot, amikor egy-egy slágerét elénekli?
Sz. A.: Az én emlékeimben Zsuzsa egy vidám, életszerető, jó humorú emberként él. Sokunknak hiányzik, de nem akarok rá szomorúan emlékezni.
J. P.: Molnár György a koncerten taglalta, hogy szerinte túl sokszor hirdetnek tehetségkutató műsorokat. Talán már nem is annyira az egyének a fontosak, hanem inkább a show. Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy valaki megmaradjon a zeneiparban? Elég a tehetség?
Sz. A.: A tehetség nagyon fontos, de szorgalom, elhivatottság és szerencse is kell hozzá. Meg az, hogy ne adjuk fel az álmainkat az első kudarcok után.
J. P.: Már harmadjára látogatott el Abonyba – amelynek a lakosai ismét visszavárják! Üzen nekik valamit?
Sz. A.: Boldogan jövök bármikor Abonyba, mert csodálatos mindig a közönség, aki itt vár. Nagyon hálás vagyok nekik, és nagy szeretettel gondolok rájuk!
J. P.: Mi pedig ugyanolyan szeretettel várjuk vissza!
Cikk: Jandácsik Pál
Fotók: Borsányi János
(A facebook galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)
0
